stressz vásárlás, bőség stresszor kezelése
Rengeteg termék féleség van és mindegyikből nagyon nagy a választék. A szorgos vásárló ebben a bőségben, vagy sokat szeretne vásárolni, és vagy mindig a legjobb minőséget is. Lehet az bármilyen termék, vagy szolgáltatás, de valamiképpen megszeretné szerezni, birtokolni. Ez az állandó, akár mindennapos vásárlási szokás kényszeres is lehet, amikor már igazából több stresszt okoz, mint örömet.
Nem sok különbség van samponok és fagylaltok között, legalábbis nem akkora, mint amekkorát külsejük vagy áraik különbsége sugall. Mégis válogatunk, keresgélünk, latolgatunk, rossz esetben, amíg lehet, húzzuk-halasztjuk a döntés pillanatát, hiszen „oly nehéz a választás”.A jobbra várunk, miközben a jót, vagy az „elég jót” elszalasztjuk. Herbert Simon Nobel-díjas közgazdász általános tétele – miszerint nem mindig érdemes a jobbra várni, ha az elég jó, illetve ha a megfelelő rendelkezésünkre áll – nemcsak a vállalatok üzleti lehetőségeire érvényes, hanem a vásárlás egyéni döntéseire is.
Napjainkra komplex folyamattá vált a vásárlás: sokat, sokszor és sokfélét vásárolunk, ami döntés-intenzív hozzáállást igényel, vagyis tájékozódást és informálódást megannyi esetben. A stressz izgalmaival is kecsegtet: soha nem lehetünk biztosak abban, hogy nem a rosszat vagy a kicsit rosszabbat választottuk.
Lehet például, hogy amit ma megvettünk, épp holnap árazzák felére. Kényszeresen optimalizálunk, hátha sikerül lakóhelyünkhöz legközelebb a legjobb minőségből beszerezni a legolcsóbbat. A kínokat lényegében jövedelemtől függetlenül szenvedjük el: mára minden sávban áttekinthetetlenül megnőtt a választék.
Pedig a több kevesebb. Az elég jó pedig tényleg elég, és jó is: „good enough is good enough”. A „vásárlási tehetetlenség” tünetcsoport szakértője egyenesen lehetőségek és esélyek zsarnokságáról beszél, a választék uralmáról: a túlkínálat boldogtalanná tesz bennünket, rontja a közérzetünket (The Tyranny of Choice, 2004).
A teljességre törekvő, akinek az idejét a tippvadászat, az összehasonlítások rabolják el, s bár objektívan szemlélve lehetnek ugyan jobbak a végső választásai, mégis, az egész folyamat során összességében boldogtalanabb. „Munkája” gyümölcse nem teszi őt elégedetté, optimizmusa csekély, saját elvárás-csomagja stresszeli. Tanulság: nem a legjobb választás boldogít bennünket, még akkor sem, ha a választás lehetősége megadja nekünk a kontroll esélyének érzetét.
A másik típus az elégedett, aki az elég jóval is beéri. Aki alkata vagy tapasztalatai miatt úgy dönt – esetleg megfogalmazott döntés nélkül is úgy viselkedik, mert sajnálja az időt a fölösleges döntéselemzésre, a leheletfinom különbségek mérlegelésére -, hogy nem terheli magát a túl sok választási lehetőséggel, információval, inkább az elsődleges szempontokra, szükségletekre koncentrál. Emiatt kisebb az esély, hogy apatikussá váljon, és megőrzi érdeklődését az élet nem fogyasztói dimenzióival kapcsolatban is. Vagy ösztönösen, vagy tudatos, átgondolt stratégiával védekezik a bőség zavara ellen, ami veszélyezteti boldogságunkat, és a testi egészség rovására is mehet.