Pánikbetegség kezelése, pánikbetegség okai, Mitől miért félünk,
Öngyógyító lehetőségek a lehetséges lépések közül.
Szorongani csak attól tudunk, amit nem ismerünk, illetve aminek a következményeit nem ismerjük.
Aminek ismerjük a következményeit, attól már nem szorongunk, legfeljebb igyekszünk elkerülni.
- Érdemes naplót vezetni, minden alkalommal feljegyezni, mikor, milyen körülmények között, hol tapasztaltunk pánik félelmet, szorongást, menekülési vágyat. Próbáljuk rögzíteni, mi előzte meg, mire gondoltunk, miről beszéltünk, mi hangzott el a pánikroham előtt. Próbáljuk megtalálni: mi lehet számunkra fenyegető és – ami a legfontosabb – miért? Ezt a miért kérdést tegyük fel önmagunknak újra és újra mindaddig, amíg nem körvonalazódik egy logikus válasz.
- Mindennap pontozzuk állapotunkat 0 és 10 között. A 0 legyen a legrosszabb állapot, amit átéltünk. 10 pedig a legjobb, amikor nincs panaszunk. Jegyezzük le ezt is a naplóba.
Egyheti naplóírás után esténként próbáljuk előre megjósolni, hány pontot érünk el a skálán a következő nap. Másnap este aztán ellenőrizzük, sikerült-e eltalálni. - Gondolkozzunk el azon, hogy emlékszünk-e rokonaink, ismerőseink között olyanokra, akik hasonló nehézségekkel küszködtek. Próbáljuk felidézni, milyen volt a kapcsolatunk velük, mi ijesztett meg állapotukban.
4. Tanuljuk meg szabályozni a légzésünket. Gyakori, hogy a túl gyors, kapkodó légzés önmagában kivált pánik rohamot. Próbáljuk ki magunkon. Kétperces erőltetett kibe légzés már elég ahhoz, hogy az erre érzékenyek pániktüneteket
|
FONTOS: A légzést nem szabad erőltetni!!!! Sok pánikroham önmagában visszaszoríthatja a tüneteket!
Ezt a fajta légzést gyakoroljuk mindennap. Először ülő helyzetben, majd járás közben. Később keressük fel azt a helyet, melyhez félelmünk kapcsolódik, s ott próbáljuk ki védő hatását a rosszullétek ellen. Majd lassanként a pánikroham elveszíti az erejét és elfelejthetjük mert TUDJUK, ha bármi van már úrrá tudunk lenni rajta, nem tud félelembe tartani.
- Legyünk úrrá a félelmünkön, ne meneküljünk ki a helyzetből. Óvatosan közeledjünk felé. Figyeljük meg, meddig tart, ha benne maradunk, s hogyan múlik el. Ezt is jegyezzük le naplónkban. Legközelebb láthatjuk, rövidebb vagy hosszabb ideig tartott-e. Ha hosszabb ideig tartott, próbáljunk választ keresni arra, vajon miért. Ha a panasz fennállásának ideje rendszeresen csökken biztos jel: gyógyulunk!
- Ne engedjünk a vágyunknak, ne kerüljük el azt a helyzetet, amitől rettegünk. Ám mikor nem félünk, át tudjuk látni, hogy gyermekes ez a félelem, nincs logikai alapja. Éppen ezért menjünk bele, éljük át. Határozzuk el magunkban, rosszul leszünk csak azért is, hogy önmagunk előtt is bebizonyítsuk bátorságunkat. Ne próbálják eltitkolni az állapotunkat. A probléma elől nem tudunk elbújni mert bennünk van.
Nyugodtan mondjuk meg:
– Lehet hogy rosszul leszek, de uralni akarom a helyzetet, ezért vállalom. Azért is szólok előre, hogy ne ijedjetek meg, ha látjátok kínlódásomat. A segítséget, együttérzést persze nem utasítom el, ha szükség lesz rá, szólok.
- Próbáljunk aktívabbak lenni, a fizikai terhelés javítja belső kémiai egyensúlyunkat. Különösen előnyösek a ciklikus mozgást igénylő sportok mint a kerékpározás, úszás, futás. Ezzel kényszerítjük testünk vegetatív szabályozását magasabb összhangon működni, így alacsonyabb igénybevétel esetén pontosabban fog működni.
- Érdemes figyelmünket elterelni belső érzéseinkről, szorongásos fantáziáinkról. Kezdeményezzünk például beszélgetést (merre megy a busz, megáll-e itt vagy ott, milyen az időjárás, a közlekedés stb.) vagy hagyjuk abba, amit épp akkor csinálunk, s kezdjünk valami másba.
- Ha megfutamodás nélkül jutottunk túl egy pánikrohamon vagy minket ijesztő helyzeten, jutalmazzuk meg magunkat. Vásároljunk valami nyalánkságot, bizsut, ruhát, kazettát stb. A következő alkalommal – mint valami talizmánt – vigyük magunkkal a vásárolt dolgot.
- Sikerünket osszuk meg barátainkkal, hozzátartozóinkkal. Ne szégyelljük, hogy gyengék voltunk.
- Egy-egy helyzet, közlekedési eszköz iránti félelmünket leküzdhetjük fokozatosan is. Például ha a metrózástól félünk, először csak az aluljáróba menjünk le. A második alkalommal menjünk le a mozgólépcsőn, de ne utazzunk, hanem jöjjünk fel megint. Harmadszorra még mindig ne utazzunk, csak várjuk meg az első szerelvényt, aztán jöjjünk fel. Negyedik alkalommal menjünk egy megállót, aztán fokozatosan egyre többet.
- Ha orvosi vizsgálat már megállapította, hogy egészségesek vagyunk és rosszulléteink oka nem szív- vagy egyéb betegség, akkor újabb pánikroham esetén ne rohanjunk orvoshoz. Hiszen ha el is ájulnánk (pánikrohamban ez nem szokott előfordulni csak a félelem az ájulástól), mi történne? Magunkhoz térünk egy-két perc alatt, s legrosszabb esetben a környezetünkben valaki úgyis gondoskodik orvosról, mentőről.
Tapasztaljuk meg, ha nem rohanunk orvoshoz, akkor sem ájulunk el.
Ne feledjük: a félelem, a rettegés rossz közérzetet okoz, de felfelé viszi a vérnyomást. Ezért nem tudunk elájulni.
- Ha orvoshoz fordulunk, mondjuk meg neki, pánikrohamot feltételezünk panaszaink mögött. Ha gyógyszert kell szedni, akkor se hagyjuk abba a naplóírást, s kövessük a fent javasolt tanácsokat. A panaszok leküzdéséhez elengedhetetlen belső megerősödésünk, hitünk, hogy szembe mertünk szállni nehézségeinkkel, tapasztalatunk, hogy nem menekültünk el – önmagunk elõl. /Pro Patientel/
Pánikbetegség kezelése, pánikbetegség okai, Mitől miért félünk,
Betegségével feltétlen forduljon szakorvoshoz. A tanácsok nem helyettesítik az orvosi kezelést, illetve azokat saját felelősségére végzi.