Stressz tünetei stressz testi tünetei, stressz kezelése,A depresszió tüneteit nagyon fontos időben felismerni, mivel az idejében elkezdett kezelés gyorsabb eredménnyel jár.

Depressziót 9 tünetből álló skálával azonosítják
Legalább öt tünet együttes fennállása szükséges, minimum két héten keresztül a depressziós diagnosztizálásához. Továbbá az első két tünetből legalább egynek jelen kell lennie, melyek a következők:

  1. Tartósan fennálló bánatos, szomorú, nyomott /depressziós/ hangulat, lehangoltság, érzelmi üresség.
  2. közömbösség, döntésképtelenség, az érdeklődés beszűkülése, örömtelenség.
  3. jelentős súlycsökkenés vagy – gyarapodás, azaz étvágytalanság, vagy farkasétvágyúság.
  4. alvászavar, álmatlanság, vagy aluszékonyság – kevés, sok, nyugtalan alvás.
  5. lelassultság, gátoltság – nyugtalanság, izgatottság, felkavartság.
  6. fáradtság, testi, lelki gyengeség, erőtlenség.
  7. érdektelenség, kóros önvádolás, bűntudat, érzéketlenség.
  8. csökkent szellemi képességek, feledékenység, összpontosítás, döntés.
  9. visszatérő halál, elmúlás gondolata, öngyilkossági téveszmék.

A tüneti kép kiegészülhet további testi tünetekkel, például fejfájással, mellkasi, hasi panaszokkal, vegetatív izgalmi jelekkel… Ami az okok földerítését illeti, a modern tudományos álláspont a különböző okok egyidejű jelenlétét vallja. Ebben helyet kaphat a genetikai hajlamtól a központi idegrendszer biokémiai folyamatainak elváltozásán keresztül a személyiségfejlődés rendellenességéig számtalan tényező.

Fáradtságot, gyengeséget kezdetben a beteg szubjektív érzi, de a depresszió súlyosbodásával párhuzamosan ténylegesen is csökkenhet a munkahelyi, családi, iskolai.. teljesítménye. Fel nem ismert depresszió esetén, a környezet mindezt “lustaságnak, nemtörődömségnek” gondolja. Mindez bűntudatot okozhat a betegben, és konfliktusokat idézhet elő a kapcsolati rendszerben – család, munkahely, iskola, ismerősök.

Figyelem a diagnosztizálást feltétlen orvosára bízza, amennyiben különösebb ok nélkül 1-2 héten, át vagy visszatérően a fenti okok valamelyike fennáll. Ha oka van, de nem múlik el rövid időn belül, szintén. A szándék, hogy Ön mihamarabb észre vegye önmaga lelki állapotát és idejében kezdje meg a szakorvosi, és-vagy természetgyógyászati kezelését.
J.Dzs.Schwarcz

 http://www.helpguide.org

 http://www.webmd.com


Depresszió tünetei – II

Az érzelmi élet zavarai a vezető tünetek közé tartoznak, és intenzitásuk széles skálán mozog: az enyhe kedvetlenségtől a mély lehangoltságig. A betegek arca rendszerint állandóan tükrözi a gondterheltséget, jellemzőek a homlokráncok, a szemhéjak kettős redője és a lefelé hajló szájzugok. A kifejező mozgások szegényebbé válnak, a gesztikuláció megszűnik, a hang gyenge, elhaló. A beteg könnyen elsírja magát, de az előbb említett súlyos állapotban a sírás készsége is megszűnik.

A depresszió tünetei a beteg érzelmi állapotát a kilátástalanság jellemzi, szomorúnak érzi magát. Saját magáról kialakított képe negatív, általában értéktelennek, alacsonyabb rendűnek, visszataszítónak tartja magát, az önértékelési zavarok rendszerint igen súlyosak. Jövőjét sötétnek és reménytelennek látja, és az érzelmi állapotot a betegségre jellemző szorongás mértéke is befolyásolja. Érdeklődése beszűkül, gondolkodása lelassul, tanácstalanná válik. A depresszió jellemzően korai tünete a figyelemzavar. A depressziós beteg gyakran panaszkodik az intellektuális képességek romlásáról, de egyes kutatások szerint ennek hátterében a csökkent motiváció figyelhető meg.

Depresszió tünetei a betegnél érdeklődés beszűkülése először a lendület, a kezdeményezőkészség elvesztésében nyilvánul meg. Enyhe esetben a beteg mindig fáradtnak, lassúnak érzi magát, de előfordul, hogy egész nap fekszik, és nem látja értelmét felkelni az ágyból. A depresszió motivációs tünetei közt tartják számon a közömbösség ellentétjét, amikor a beteg a szorongás következtében erős motoros nyugtalanságot él át: kezét tördeli, jajgat, testét ingatja, ezt agitált depressziónak hívják. A depressziós az élet terhétől való szabadulás végső eszközének az öngyilkosságot tartja.

A depresszió tünete egyúttal a leggyakrabb az alvászavar, amelynek mindhárom változata előfordul: az elalvás zavara, a gyakori felébredés és korai ébredés. A beteg akkor is fáradtnak érzi magát, ha a szokottnál többet alszik. Ugyancsak gyakori kísérő tünet az étvágyzavar, az emésztési zavarok, a székrekedés, a szédülés és a társult testi fájdalmak. A depressziós tünetei között a szexuális késztetés minden esetben csökken.

Meg kell említeni az atípusos depresszió tüneteit is: ebben az esetben az étvágytalanság helyett fokozott étvágy, ennek következtében hízás lép fel, illetve az alvászavart a fokozott alvásigény jellemzi. Gyakori, hogy a depressziós tüneteket szorongás és pánikrohamok fedik el, de az atípusos depresszióra a hangulati ingadozás is jellemző: a betegek képesek örülni bizonyos pozitív életeseményeknek. Előfordul a depressziónak olyan súlyos változata, amelyben a beteg már nem képes átélni a lehangoltságot (depressio sine depressione), ebben az esetben az érzelmi élet nagyon súlyos gátlása van jelen.

Diagnózis:

Lévén a hangulati élet zavarait szervi betegségek is előidézhetik, még a legenyhébbnek tűnő depressziós tünetekkel jelentkező beteget is gondos kivizsgálásnak kell alávetni. A diagnosztikai útnak a tüneti elemzésen túl ki kell terjednie a kórkép hosszmetszeti elemzésére is, amely így a betegség lefolyásának ismeretében nyújt támpontot a klinikusnak. A gyakorlatban megtalálható depressziós kérdőívek és skálák tájékozódó képet nyújthatnak, de a diagnózis felállítása pszichiáter vagy klinikai pszichológus feladata.

A major depresszív zavar kórisméjének felállításában a következő állapotok megléte nyújt segítséget:

  1. a nap legnagyobb részéban rossz, levert hangulat
  2. az érdeklődés és az öröm csökkenése
  3. az étvágy változása, súlycsökkenés vagy súlynövekedés
  4. alvászavar, álmatlanság vagy fokozott alvásigény
  5. nyugtalanság, agitáltság vagy gátoltság érzése a mindennapi tevékenységekben
  6. állandó fáradtság
  7. értéktelenség érzése, súlyos bűntudat, nem igazolható önvádlás
  8. csökkent gondolkodási képesség, összpontosítási és döntési képtelenség
  9. visszatérő gondolatok a halálról.

Major depresszív zavar akkor diagnosztizálható egy betegnél, ha a depressziós epizód miatt legalább két héten át cselekvőképtelen, illetve a depressziónak legalább öt olyan – az előbbiekben felsorolt – tünete van jelen, amely nem tulajdonítható gyógyszerhatásnak. A depresszió visszatérő és így a depresszió tünetei is, ha a beteg egy éven belül legalább három epizódot élt át. A depresszió szezonálisnak számít, ha az évszakok változásának függvényében alakul ki; az őszi, illetve a téli jelentkezés különösen gyakori. Ha a depressziós tünetek között a lehangoltság uralkodik, akkor melankóliásnak, ha a mozgás teljes hiánya, akkor katatónnak nevezzük. Ugyancsak külön diagnózisnak számít a posztpartum depresszió, amely a szülést követő négy hétben lép fel.

Amennyiben a beteg állapota nem tesz eleget a fenti diagnosztikus feltételeknek, életvitele kevésbé befolyásolt, de hangulata nyomott, a disztímiás zavar diagnózist kapja. Az enyhe lehangoltság mellett megtalálható két-három depressziós tünet, és ezek nem ritkán két-három évig is fennállhatnak. Ha a disztímiás zavar major depresszióhoz vezet, kettős depresszióról beszélünk.

error: Content is protected !!