FAJLAGOS HATÁS ERŐSSÉGE
Ha egy fajlagos – sajátságos, jellegzetes, rá jellemző – hatás csak egyetlen szervre hat, a bekövetkező stressz kisebb mérvű, mintha nem fajlagos tényező hatot volna. A szervezet nagyobb részére. Hogy mi az oka ennek? Példának vegyük ismét a három épületet. Most valamely nem fajlagos ágens egyszerre mind három célpontra hat, majd ezeknek mindegyike sajátos módon reagál. Tehát a fény, hő, és betörés érzékelők. Mivel ezek más-más fajta reakciók, ezért nem összegződnek. De mindegyik reakció leadja a maga riasztó jelzését is. A jelzések bármelyik épületből is érkeznek, mindig azonosak és nem fajlagos hatásuk összegezhető, biológiailag ugyanez történik.
A három érdekelt szerv a szem, az izom, és a vese, egyszerre kerül nem fajlagos hatás alá. Mindegyiknek lesz egy saját reakciója. De ezenkívül mindegyik szerv leadja a maga riasztó jelzését is. Melyek viszont már összegződnek, így a stressz hatás nagyobb lesz. Miáltal a hipofizis mellékvese szisztéma szekréciója intenzívebb lesz, a kortikoid termelésben.
Összegezve a reakciókat
Láthatjuk, hogy minél nem specifikusabb a kiváltó tényező, (tehát minél kevésbé szorítkozik hatása csak egy bizonyos szervet, annál könnyebben idézi fel a stressz szindrómát.
Még, ha a legerősebb fajlagos inger ér, csak egy bizonyos célpontot stressz, csak abban a mértékben fejlődik ki, amennyire a szervezet érdekelt egysége riasztó jelzéseket képes kibocsátani.
Tehát a stressz nagysága nem a specifikus inger nagyságától hanem a nem specifikus inger kiterjedésétől függ. Tehát a hőre érzékeny jelzőt akár fel is gyújthatom, a csengő nem fog hangosabban szólni.
Viszont ha nem specifikus hatást gyakorlunk az érzékelőkre mindegyik csengő működésbe lép, így hangjuk összeadódik. A riasztójelek száma egyenesen arányos a védelmi tevékenységgel.
Ugyanígy az állatoknál, ha a leforrázás, hang, hideg, egyszerre éri őket, a következményként fellépő mellékvese megnagyobbodás feltétlenül kiterjedtebb lesz, mint az egyenként ható ágensek bármelyikénél.
Dzs.s