16. Mi a stressz
Egy kicsit talán furcsának tartja, hogy miért a könyv közepén foglalkozik Selye a stressz részletesebb meghatározásával. Ennek oka az, hogy sok olyan alapvető kérdést kellett tisztázni, hogy valóban megértsük a stressz alapvető mechanizmusát. Itt persze már nem tér ki az idegen szavak ismételt értelmezésére, hiszen korábban ez tárgyalva lett. /néha én fordítottam/
A stressz egy specifikus szindrómában (tünetcsoportban) megnyilvánuló állapot, mely magába foglal, minden nem specifikusan előidézett elváltozást, egy biológiai szisztémán (rendszeren) belül.Ily módon a stressznek sajátos ismertető jelei vannak, de nincs kifejezett oka. Biológiai ismertetőjel a TRIÁSZ, /hármas elváltozás/ amely egy szindróma. Külső Ismeretlen objektumobjektív) jelzés pl. a boldogság, manifesztációja, vagy épp a szomorú, bús arckifejezés. Ezek az ismertető jelek kifejezik a szervezeten belül végbemenő kompenzációs (kiegyenlítő) folyamat mértékét.A stressznek nincs kifejezett oka, minthogy nem specifikus, vagyis minden ágens okozhat stresszt, amennyiben stresszor jellegű. Azokat az elváltozásokat, amelyeket csak egyik vagy másik ágens tud létrehozni fajlagos elváltozás, a stressz az, amit a tényezők egész sora nem specifikusan idéz elő.
Vizsgáljuk át mélyebben a stressz meghatározást.
1. A konstatáció szerint: a stressz állapot, mely egy szindrómába /tünetegyüttesben/ nyilvánul meg. Mivel a stressz egy állapot, ezért csak megnyilvánulásaiból lehet kimutatni, ha azt mondjuk valakiről, a „stressz hatása alatt van.”
Állításunknak a látható elváltozások adják bizonytékát. Tehát okozati viszony van az állapot és az állapotot jellemző elváltozások között.
2. a meghatározás szerint:
A stressz fajlagos szindróma képében jelentkezik, de nem fajlagos módon jön létre.
Ha fajlagosságról beszélünk, akkor tisztázni kell, hogy az elváltozások megnyilvánulási formáiról, vagy okairól van-e szó.
Egy fajlagosan megnyilvánuló elváltozás a szervezet egyetlen vagy néhány egységét érinti csupán. Egy nem fajlagosan megnyilvánuló elváltozás a szervezet egészére vonatkozik, vagy a szervezet többségére.
Fajlagosan okozott elváltozás, amelyet csak egy vagy néhány ágens képes létrehozni. Nem fajlagosan okozott elváltozást sok és bármilyen tényező elő tud idézni.
A fajlagosság mindig mennyiségi fogalom, az elváltozások, mind az okok oldaláról nézve, a fajlagosság alacsony és magas fokozatai között sima az átmenet. Egy mértani hasonlattal szemléltetném ezt.
Képzeljünk el tíz egymás mellé helyezett kockát. Az egész sor az emberi szervezet. A kockák mindegyike egy-egy szervét jelképezi. Van ezen kívül három olyan idom, melynek szélessége azonos egy-kettő vagy három kocka szélességével. (A-B-C) az egy kocka szélességű idom kimozdíthat egy kockát úgy, hogy a többi kocka rendjét nem bolygatja meg. Ez kifejezetten specifikus reakció. A két kocka szélességű idom nem képes kettőnél, a három kocka szélességű idom pedig háromnál kevesebb kocka helyzetére hatni. Tíz kocka szélességűnek kell az idomnak lenni, ahhoz, hogy az egész kocka rendszerre hasson, nem fajlagosan.
De ez az idom is csak ebben az esetben az adott rendszerben képes nem specifikusan (hatni) működni. Ha ezer kocka sorakozik egymás mellé a tíz kocka elmozdítása csak specifikus műveletnek számít. Specifikusságot, vagy nem specifikusságot tekintve ugyanez a fokozati törvény áll minden ágensre gyógyszer, idegingerület, baktériumra mely a szervezetre hatást gyakorol. Igaz elmosódottnak tűnik a fajlagosság fogalma, de a zöld szín például egy hétköznapi fogalom, mégis a szivárványba nézünk, nehéz megmondani, hol kezdődik és hol végződik.
2.b. Általános Alkalmazkodási Tünetegyüttes
Mint említettük, a stressz okozatiság fajlagossága és a megnyilvánulása fajlagossága két különböző dolog, viszont párhuzamra törekszenek. Ezenkívül az elváltozásoknak két típusa figyelhető meg. Vannak elsődleges elváltozások, melyek mind okukat, mind formájukat tekintve, nem specifikusak. Bármi, bárhol előidézheti, így például ártalom,, vagy életfunkció.
Vannak másodlagos elváltozások, melyek a GAS /Generális Adaptácios Sindróma/ azaz Általános Alkalmazkodási Tünetegyüttes- jeleit viselik magukon.
Az első csak a riasztó jeladás szerepét tölti be, előidézvén ezzel a másodikat.
Nézzünk rá egy példát.
Van három négyzet, ami három épületet jelent jelzőberendezéssel ellátva.
E készülékek szerkezete az emberi szervekhez hasonlóan különböző.
Fényre, hőre, betörésre reagálók, vagy bármi más módon keletkezhet a vészjel.
De akár mennyire is nem specifikus az ok, az eredményként fellépő védelmi tevékenység, kizárólag specifikus és sztereotip. Mindig ugyanaz a csengő szólal meg ugyanabban az állomásban és védelmi reakcióként embereket és felszereléseket küldenek a tűz színhelyére.
Ha mindhárom készülék jelez egyszerre, több embert és több felszerelést küldenek.
Itt van a szükség szerű arányosság a veszély nagysága és az ellenakció mérete között.
Valamint láthatjuk azt is, hogyan tud nem specifikus reakció, specifikus ellenakciót létrehozni.
Ugyanez áll a szervezetre is. A szövetekből érkező nem specifikus jelzések létrehozzák a stressz szindróma specifikus állapotát.
3. A stressz szindrómája magában foglalja az összes nem fajlagos módon előidézett elváltozásokat.
Ez azt jelenti, hogy például a mellékvese kéreg ingerületéből még nem kell mindjárt nem fajlagos stresszre következtetnünk.
Ilyen elszigetelt változást előidézhetünk egyetlen fajlagos hormonnal, az ACTH –val.
Itt a mellékvese specifikus ingerületéről van szó.
Nem fajlagos az ha a stresszor úgy hozza létre ugyanezt az elváltozást, hogy az szerves része a TRIÁSZ-nak. Tehát a timikolinfatikus rendszer sorvadásával és a gyomor fekélyesedésével jár együtt. A stressz minden esetben, egy szindrómában fejeződik ki az elváltozások összessége által.
4. A stressz kifejezésnek csak akkor van értelme, ha egy pontosan meghatározott biológiai rendszerre vonatkozik. Tehát ha ágensek tömege ugyanazt a specifikus reakciót hozza létre, például gyulladás a gyomorban, akkor az ágens e szerven belül a stresszor szerepét tölti be és kialakul a LAS – (Lokális Adaptációs Szindróma). Viszont fajlagos az egész szervezet arányában, ha kimondottan csak egy szervre hat. Minden elképzelhető ágensnek vannak fajlagos és nem fajlagos elváltozásai.
Bármelyik élő szervet lehet fajlagosan és nem fajlagosan befolyásolni.
Három ágens /tényező/ hat a szervezet bármely részén. Fény, ideginger, vizelet hajtó.
Mindhárom ágens létrehozza a maga fajlagos elváltozását.
De a nem fajlagos reakció csak az lesz, amelyben mindhárom ágensnek a reakciója érvényesül.
Azt már tudjuk, hogy egymást befolyásolva hozzák létre a szindrómát.
J.Dzs.Schwarcz