- Mi az adaptáció
Az adaptáció a szervezet alkalmazkodási rendszere, a stresszt arra a legkisebb területre korlátozza, amelyre még képes megbírkózni a helyzet adta feladattal.Az adaptáció az erőkifejtés koncentrációja.
Ha valamely ágens a szervezet egy pontjára hat, ez a hely igényli az adaptációs tevékenység maximumát. De előzetes edzés híján ez a pont nem tud rögtön megfelelő módon reagálni, emiatt az aktivitás áttevődik a környező övezetre. Így ha az ágens például mikroba, akkor a távolabbi sejtek is gyulladásba jönnek. Gyakori eset, hogy a lokális helyi reakció teljes kiterjedése sem képes meggátolni a baktériumok vérbe jutását. Ekkor hogy a szervezet a katasztrófát elkerülje, lázzal és a vér antitestjeinek termelésével válaszol a támadásra.
Minden kapcsolatban áll egy kialakult alarm reakcióval. Bekövetkezik a TRIÁSZ és a generális stressz többi jellegzetessége, de lassanként az adaptáció lokális erői is kifejlődnek annyira, hogy képesek helyt állni, és a kötőszövet növekedésével az adaptáció a lehető legkisebb helyen alakul ki. Mivel már csak a szövetek kis területe irritálódik, a hipofízisnek küldött alarm jelzések száma csökken, így a mellékvese is abbahagyja a teljes mozgósítást.
Viszont ha a bántalom sokáig tart, az adaptációs energia helyi tartalékai kimerülnek. A kimerülés szakaszában a reakció ismét szétterjed mivel a védekezés forrása elfogyott. A kórokozók ismét elfoglalják a tilos területet. Sőt a véráramba jutva szétszóródnak az egész szervezetben, ekkor valamennyi szövet kibocsátja a maga alarm jelzéseit, minthogy mind érdekelté válik, ezért a hipofízis valamint a mellékvese kéreg, ismét a mozgósítás állapotába kerül. De ha már minden adaptációs energia, erőforrás kimerül, gyógyulásra nincs több lehetőség és a halál elkerülhetetlenné, válik.
- Az adaptáció térbeli elméletének jelentősége
- Az ACTH és a kortikoidok termelése elsősorban a szöveti ártalom kiterjedésétől függ és nem a súlyosságától, mivel minden sejt egy bizonyos idő alatt csak meghatározott mennyiségű alarmjelzést tud kibocsátani.
- Könnyebb elviselni egy-két sejt súlyos sérülését, vagy pusztulását, mint sok sejt egyidejű enyhébb bántalmát. Mivel a szervezetnek a sérült terület arányában kell kortikoidokat termelni.
- Bárhol éri is a szervezetet a szövet sérülése a szervezet szokványos válasza a gyulladás. Tehát a gyulladás nem fajlagos okból kialakult fajlagos hatásforma a lokális stressz manifesztációja.
- Az adaptációs energia
A kísérleti állatok környezetét fokozatosan hűtötték, az adaptáció elméletből következtetően azt gondolták, hogy miután az állat alkalmazkodott a hő változáshoz, véglegesen ellenállóvá válik. Minthogy az adaptálódás során a vérerei összeszűkültek a kalória az élelem által biztosított és a pajzsmirigy is, olyan mennyiségben tud előállítani anyagcsere fokozó hormonokat, hogy az izmok működtetése nélkül is elég hő termelődik a szervezetben.
- Az alkalmazkodási energia véges
A következtetéssel ellentétben, nem állandósult az adaptáció, hanem egy idő után kivétel nélkül elkövetkezik a végkimerülés szakasza, az adaptáció végleges fogyatkozása áll be.
Lehetetlen folyamatosan alkalmazkodni, azaz jelen esetben harcolni a stressz okozta stresszorok ellen.
Ez a gondolat vezetett az adaptációs energia fölismerésére.
A GAS kimerülési állapotának utolsó szakasza csak az egész szervezet kimerülésével következik be. Tehát egy elhatárolt szerv, izom, szem, ideg, kimerülése LAS –nak jelentik, csak az utolsó szakaszát. Csak ha minden adaptációs energia elhasználódott, áll be az általános kimerültség és a halál. Az adaptációs energia elhasználódását gyorsítja a stressz által okozott biológiai folyamat. Ez gyorsított öregedési folyamat.
Mintha az adaptációs erőfeszítések során valami elveszett, vagy elhasználódott volna, de hogy mi az, ma még nem tudott. Az adaptációs energia nem azonos a táplálékból felvett kalorikus energiával. Az adaptációs energia, adott a szülőktől öröklött, ezen változtatni nem lehet.
De ezzel a vagyonnal mi gazdálkodunk.
Felélhetjük mozgalmas életmóddal, vagy hosszú takarékos gondossággal. Az előző dinamikusabb, változatosabb, stresszesebb, így rövidebb életet jelent, az utóbbi hosszabb, de kevésbé stresszes, nyugalmasabb életformát feltételez.
J.Dzs.Schwarcz